Feltöltés alatt!

BOCONÁDI MÁRIA MAGDOLNA R.K. TEMPLOM

A római katolikus templom  a település központi parkjában, szabadon álló, vasráccsal kerített, egy homlokzati tornyos, egyhajós  BAROKK építmény, a nyolcszög három oldalával záruló szentéllyel.

Története:
A pápai tizedjegyzékben 1332 körül szereplő templom, a szájhagyomány szerint a Nepumulki  Szent János szobra helyén – most liget – állt. A 15.-16. századi sorozatos falupusztulások következtében Boconádon is elromosodott a templom.
Egyes feljegyzések szerint Boconádon ez időben protestánsok éltek, de az 1712-ben betelepült lakosság már katolikus vallású volt.
Néhány évtizeddel később, 1733 körül a kőtemplomnak már csak a töredékei  maradtak, helyette fából, sövényből sárral tapasztottak össze ideiglenes miséző helyet.. Még 1743-ban  még egy hevenyészett helyreállításnak vetették alá, azonban 1767-ben  Szeleczky II Márton a szűk,    dűledező , régi templom  helyett egy új, tágasabb templomépítésébe kezdett.
Az új templom alapkövét 1768. április 9-én rakták le.
Az  Eszterházy püspök által jóváhagyott templom tervét  Quadri Kristóf dolgozta át, ez alapján épült fel az új templom 1770-ben, boltozatos toronnyal, kriptával, három oltárral.
Az  1806-10- körül készült jegyzőkönyvek jó állapotú, tágas, szilárd építményként tüntetik fel, viszont 1811-ben arról szól a feljegyzés, hogy a kegyúr Szeleczky III Márton nem gondozza az Isten házát.
1816. május 16-án  a templom tornyát villámcsatás érte, a leégett tornyot a falu közadakozásból újjáépítette.
A Hystori Domus szerint a zsindellyel fedett templom orgonáját 1892-ben a budapesti Papp Béla mester felújította 270 Forintért.
Még ebben az évben  ifj. Novák István és neje  fehér színű selyemlobogót  készítetett az Oltári Szentség mellé. Ünnepélyes megszentelésére 1892. november  derekán került sor.
A templom  első, számottevő felújítására 1893-ban került sor, bádog tornyát sárgára festették be. A Felújítás 500 forintbakerült, melynek  felét Zanári János, további 35 forintot  a hívek, a felmaradót a helyi plébánia fizette ki.  Legközelebb  1900-as évek elején  kellett külső karbantartási munkákat elvégezni az épületen.
Az első világháború alatt a harangokat  hadi célokra elrekvirálták . Helyette készítetett új harangok egyikét Gosztonyi Andor földbirtokos adományozta az egyháznak, a másik a hívek adományaiból készülhetett el.
A villamos világítást 1934-ben  Magnin Adorján esperes-plébános  szolgálata idején vezették be, ami 210 pengőbe került.
Időközi, jelentősebb felújítási, restaurálási munkákat 1957-58-ban végeztek a templomon, a főhomlokzaton is jól látható évszámok alapján.
Az 1990-es években  jelentős felújítások restaurációs munkálatoknak vetik alá a templomot.
Első komoly  belső munka  1996 nyarához kötődik, amikor az ódon, rozoga padokat elbontották, s helyette  Szikszói asztalos mester által vörösfenyőből készült  -eddigieknél több- új padok    kerültek beállításra.
Még ez évben  1996 őszén  került sor a templom toronysüvegének lebontására, faszerkezetének újjal való cseréjére s ezt vörösrézzel történő borítására. Ezzel egy időben új süveggömb és új csúcskereszt  került a torony csúcsára. Mindezeket Magi Balázs Hjdúnánási  mesterember végezte el.
A templom belső festését Varga Bertalan esperes-plébános  szolgálata idején végezték el.
A festéshez a templom belsejének álvnyzatát Bodonyi Béla ácsmester végezte el, a több hónapot igénybevevő restaurálási  munkák pásztói restaurátor keze munkája.
A belső festési munkák befejeztével a felújított  templomot 1997 június havában szentelte fel
Nagy Lajos apát.
Az államalapítás millenniumán díszvilágítást kapott a templom . A három oldali térvilágitás  
Hevesi villamos szakemberek munkája, költségeinek egy részét Ónodiné Forgó Katalin , más részét a helyi önkormányzat fedezte. A díszkivilágítás 2000. július 23-án  vetette fényét először a templomtoronyra.
A barokk templom különösen értékes tartozéka a Mária Magdolnát ábrázoló főoltár,a Golgota és az Angyali üdvözlet képi megjelenítés a mellékoltárokon, a keresztelőkút a 18.szd második feléből, valamint a 18.szd. második feléből a Mária szobor. Értékes felírat olvasható a főhomlokzati dombormüvön elhelyezett Szeleczky címer alatt:

HANC SAKRAM SUPERIS GRATH PIATETE SZELECZKY MARTINUS PROPRIO POSUIT AERE DOMUM DIVES HUIC PER EUM , QUAEVIS ADJECTA  SUPELLEK,CRYPTAQUE CONDENDIS OSSIBUS APTA SUIS  1770.

SZELECZKY KASTÉLY

Boconádot 1715-től a 19.század II. feléig  2 család: az Almásy és a Szeleczky birtokolta.
Szeleczky Márton  tábornok, Pest megye alispánja – huszár kapitányként részt vett a II. Rákóczi féle szabadságharcban  a labancok oldalán- 1715-ben királyi adományként szerzett jogot  a boconádi több ezer hektáros birtokra. III. Károly királyi ajándékként  Alberti pusztát is neki adta, ahova 20 katolikus boconádit telepített le. Szeleczky Márton magtalan lévén boconádi javait 1741-ben testvére két fiára: Imrére és Sámuelre hagyta. Szeleczky Imrének volt a fia azon Szeleczky II. Márton, aki nevét műemléki kastély és templom építésével örökítette meg. Szeleczky  de Szelec et Boconád Márton II 1717-1721. –ig pest vármegye alispánja, majd  Országgyűlési képviselője. 1727. október 22-én bárói méltóságot kapott feleségével egyetemben, 1730-ban már királyi táblabíró. Boconádi birtokán 1760-ban kastélyt építetett. Annak építésével  a Rómában dolgozó, Luganói származású Quadri Kristóf  gyöngyösi kőművest bízta meg. Az öt holdas kertben álló U alakú építmény a barokk építészet remekműve  a mai napig. Az előcsarnokban látható faliképek a négy évszakról, valamint a kocsi aláhajtó csehsüveg  boltozatos mennyezetén  lévő rokokó festmény  valószínűleg  Heller Jakab gyöngyösi festő remekművei.   Szeleczky II. Mártonnak 1798-ban bekövetkezett  halála után birtokát Szeleczky III. Márton örökölte, s lósport iránti hódolatául építetett lovardát a kastély déli oldalán. Szeleczky III. Márton 1818-ban bekövetkezett halálát követően, özvegye, Gosztonyi Apollónia lett a kastély tulajdonosa.
Gosztonyi Apollónia 1847-es végrendeletében a testvéreit: Gosztonyi Antalt és Alajost tette örököséül. A Gosztonyiak majd egy évszázadon át éltek Boconádon. A családfő 3 fia közül  Kálmánnak Ötödrészt, Andornak Alatkát, Sándor fiának a boconádi birtokát adományozta. Gosztonyi Sándor ősei munkáját folytatta földjein. Felesége, akit a köznép „Méltónak” tisztelt, svájci származása ellenére jól beszélte a magyart, sokat volt cselédjei között. Egyszerű életet éltek. Három gyermeküket fogadott nevelők tanították. A családból Kálmán nem nősült meg. Andornak és Sándornak is  2 fiú és 1 leány gyermeke született. Gosztonyi Sándor  és családja a II. világháború vége közeledtével elhagyta Boconádot, és az országot is.  A Gosztonyi família tagjai később a világ különböző tájain találtak otthonra. Időnként hazalátogatnak Boconádra, Piroska nénihez egy jó kakaspörköltre s emlékezni. Néhány éve hozták haza, s a római katolikus templom kriptájában helyezték örök nyugovóra  Gosztonyi Apollónia földi maradványát. A kastély értékeit a II. világháború alatt  illetéktelenek széthordták. Később a Gépállomás, a Termelőszövetkezet használata alatt állapota tovább romlott. A 70-es években az északi szárnyából óvodát alakítottak ki. A80-as években állami pénzekből felújították a a kastély tetőzetét , déli szárnyából iskolai tantermeket építettek ki. A főépület restaurálására viszont forrás-hiány miatt már nem került sor, pedig az abban lévő helyiségek ma is oktatási célokat szolgálnak. Jelenleg külföldi kiajánlás alatt áll. Elképzelés szerint  közmű-velődési szolgálatba állításával a kastély fontos lánc-szeme lehet a tarnai-térség  kulturális vonulatának.

RÓMAI KATOLIKUS PLÉBÁNIA

A római katolikus plébánia 1775.ben épült barokk stílusban  jellege szerint utcasorban álló földszintes, egyszerű  ház.            
Feljegyzések szerint Szeleczky II Márton 1773 novemberében  ajánlatott tett, miszerint ha Boconádot plébánia rangra emelik s oda Szent- Mihályi plébánost áttelepítik, akkor ő saját költségén építteti meg a plébániát.. Az ügyet felkarolta Eszterházy püspök is, s 1773. december 10-én  a hívek tudomására hozta: „ A szentmisék és prédikációk és keresztény oktatás meghatározásában  hátramaradás  ne legyen, ekként a Mérai Paróchiának Boconádra való általvitelét szükséges megorvosolni.”  A plébánia tervrajzát  1774. januárjában terjesztette  a püspök elé Szt-Mihályi plébános. Ennek eredményeként 1775-ben megépült a plébánia,s Boconád anyaegyház rangot kapott, filiái: Tarnabod, Tarnaméra, Zaránk, Pusztafogacs és Alatka puszták.
Forrás: Cseh Béla

Feltöltés alatt!

Feltöltés alatt!

A hagyomány szerint a falu eredete a mostanitól 1 km-re fekvő Dobogó-parton állott, a régi templommal együtt. Erre utalnak a feltárt bronzkori eszközök, honfoglalás kori sírok.

Boconád említése 1289-ből BOCHANAD néven található.  1331-ben a Domoszlai családé, ennek kihaltával  1418-1492-ig a Rozgonyiak birtoka. 1552-ig a Kompoltyaké, majd az Országh családé. Az 1549-52-közötti török pusztítás nyomán néptelen , 1635-ben újra lakják, de a rácok 1706-ban újfent elpusztítják.  Véglegesen 1712-ben népesült be.  1715-től a 19. szd.  Második feléig két család: a Szeleczky  Márton generális, Pest  megye alispánja , valamint Almásy János  tulajdona.

1741-ben Szeleczky Márton  -magtalan lévén – javait testvére két fiának  Imrének és Márton  Sámuelnek adta örökül.  Szeleczky Imre fia volt az a Szeleczky II Márton  aki Boconádon 1760-ban  kastélyt, 1770-ben templomot, 1775-ben róm. kat. plébániát építtetett.

Szelecky II Márton 1798-ban bekövetkezett halála után birtokát fia Szeleczky III Márton örökölte, majd  1818-bani  halála  után  özvegye Gosztonyi Apollónia lett a falu birtokosa. Gosztonyi Apollónia 1847-es végrendeletében a testvéreit: Antalt és Alajost tette örökössé.

A Gosztonyiak majd egy évszázadon át éltek a boconádi birtokon. Földi maradványaik a helyi róm.kat. templom  kriptájában nyugszanak.

Boconádon az 1930-as összeíráskor 418 lakásban 2279-en éltek, többségük őstermelő, kevés kisiparos, kereskedő, közalkalmazott. Határa 5142 kat,holdat tett ki, fő termék a búza volt. E mellett takarmánynövényeket, dinnyét, mákot termeltek  A községben a villanyt 1931-ben vezették be. 1949-ben már 2323-an lakják Boconádot.
Jelentős gazdasági átalakulás  az 1948-as közös gazdaság megalakítása 25 családdal a Gosztonyi –tanyán. Az első Termelőszövetkezet 1959-ben Búzakalász néven  alakult.  Időközben   a Petőfi Tsz is létrejött,aztán  ezek Egyesült Tarnamenti TSZ néven integrálódtak.

A rendszerváltás után  a piacgazdaság nyomán ismét  kisebb egységekre szabta a mamut  birokot   Napjainkban a lakosság egy része őstermelő, szövetkezeti tag, más részük a környező ipari létesítményekben dolgozik.  Elenyésző a munkanélküliség.

A község  p e c s é t j e 1669-ből való, a kettéosztott címerpajzs egyik részében ökörfej, a másikban ekevas. Alatta körirat. Boczonad taxas 1669.